Köd városban zajlik az élet a nukláris pusztulás ellenére is.
21. oldal - Sugárzó egyéniség
2015. november 20. 20:52
Megmutatom, hogyan legyél te is sugárzó egyéniség! Nem kell más, csak egy kis energia. Íme néhány tipp, hogy te legyél a legragyogóbb egyéniség bármely társaságban!
20. oldal - A kemény munkás
2015. november 17. 03:47
Kemény munka a bloggolás. Főleg, ha a blogger nem az internetről halássza össze a tartalmat, hanem maga készíti.
Sokan kérdeztétek (senki), hogy mennyi időt vesz igénybe egy oldal elkészítése. Körülbelül (minimum) hat órát. Ha az ember dolgozik és gyerekeket nevel, akkor bizony ezt a hat órát az éjszakából és a hajnalból lehet összelopkodni. (fiatalok vagyunk, kibírjuk)
Való igaz, ha ezt az időt inkább munkával töltöttem volna, összejött volna a 100 000 forint. Na, de abban mi a kihívás? :D
A képregény mínőségét megítélni nem tudom, hiszen az én véleményem szubjektív, de ha megkérdőjelezném az egyediségét és a kreativitását, akkor pofán köpném magamat, bármi nehéz is (mondjuk, ha aláállok...). Sőt, ha valaki olvas a sorok között, akkor bizony jelen korunk társadalmi problémái kerülnek kivesézésre, persze ehhez már tényleg meg kell forgatni a kurblikat.
Gratulálok az ehavi győzteseknek, megnyugtató, hogy a pályázati kritériumok nincsenek kőbe vésve, hiszen felesleges megszakadni a rendszeres posztolással, ha az eredményeséghez már havi öt bejegyzés is elegendő, a tartalom eredete (eredetisége) pedig aztán végképp nem szempont.
Bár azt tudnám, hogy mi szükséges ahhoz, hogy legalább egyszer az origon is visszont láthassak egyetlen oldalt? Mármint Alekosz nemi szervén kívül...
19. oldal - Je suis Paris
2015. november 15. 22:40
Mohamed vajon mit szólna a párizsi terrortámadáshoz? Erről nyilván megoszlana a radikális és a mérsékelt muszlimok véleménye, hiszen míg az egyik egy felbujtót, addig a másik egy bölcset imád. Ahány nézet, olvasat, annyi Allah és Mohamed... És kié igazabb, mint a másik? Ezt akár az összes vallás értelmezésében is kérdezhetjük.
Én nem vagyok vallásos ember, de mint e világban egyenlő, fenntartom a jogot, hogy saját nézetem legyen az istenekről és prófétáikról. Úgy vélem, ha a radikális hívek jogosnak érzik, hogy meggyőződésüket merényletekkel nyomatékosítsák és követeljék a tiszteletet, úgy minden embernek joga van a saját meggyőződését képviselni.
Íme az én Mohamed prófétám. Ő nem bánja, ha ábrázolják. Azt kéri, hogy ne gyűlölködjünk. Az áldozatokat látni és felismerni kell a La Belle Equipe-ben, a határon, otthon, de látni kell azokat is, akik talán maguk sem tudják, hogy áldozatok. Gyerekeket, akiket Dél-Amerikában, Afrikában vagy akár az Arab-félszigeten nevelnek gyilkosokká, öngyilkos merénylőkké. Akik nem is érthetik, hogy amit tenni készülnek az helytelen, hiszen a felnőttek nem, hogy nem fékezik meg őket, éppen ellenkezőleg, ők adják a kalasnyikovokat és pokolgépeket a kezükbe. És látni kell a nyomort, az elkeseredést, amiben legtöbbünknek nincs része, így nem is tudhatjuk, hogy mire képes a csüggedés, ha úrrá lesz rajtunk. Embereket kell látni, akiknek a nagy közös asztalról csak morzsák hullanak alá, és annyira sóvárognak egy kevés boldogság után, hogy már elhiszik, hogy a halálban szűzek és mérhetetlen gazdagság lesz a jussuk.
Nem ellenségeket kell látni, hanem megoldásra váró problémákat. Nem kerítéseket kell húzni és elbújni, hanem vállalni a felelősséget, amely egyenlővé tesz bennünket a Földön. Az én prófétám azt kérné, hogy ne a bosszút keressük, hanem a megoldást.
Ha az én prófétám létezne - mint ahogy nem létezik - azt mondaná, hogy óvodások vagyunk egy óvodában. Van néhány gyerek, akik birtokolják a játékokat és az uzsonnát és van a többség, akik nem. Viszont addig soha nem lesz béke a teremben, míg nem fog össze a csoport és találja ki, miként lehetne, hogy egy kicsit mindenkinek jó legyen.
És látni kell, hogy jelenleg - akár mekkora is a vélt nyomorunk - mi vagyunk a szerencsés gyerekek, akik nem hajlandóak tudomást venni a többiekről.
Az én világnézetemben bűn az, ami péntek 13-án történt. Még akkor is, ha az elkövetők talán nem is rendelkeztek soha azzal a morális tudattal, hogy szörnyűséget, helytelen dolgot tesznek. Az ő bűnük - a gyilkosság mellett - az ostobaságuk, hogy nem ismerték fel, hogy agymosás áldozatai lettek.
Az én nézetemben, az ő bűntetésük az a néhány másodperc, amely megelőzi a halált, mikor sóvárogva várják a ígért mesevilágot nőkkel és gazdagsággal, de ehelyett csak a sötétség...
Interaktív képregény, amely két idősíkban meséli el Köd város jelenét és jövőjét. [Az apokalipszis gyermekei] Köd városban csak két dolog biztos: valaki, valahol egy atombombát készít, és van egy sorozatgyilkos, aki jelmezbe bújva járja az utcákat és szedi áldozatait. Az apokalipszis árnyékában küzdenek egymással az elgyötört lelkek, és vívják dialógusháborújukat egymással. Tamásnak minden erejére szüksége van, hogy ezekben a harcokban méltósággal helytálljon. [A posztapokalipszis gyermekei] Köd város túlélői küzdelmes mindennapjaik során újra vívják harcaikat, immár a törvény béklyóitól megszabadulva, mindezt a közeli jövőben, ahol Magyarországot nukleáris pusztasággá változtatta az atombomba. Hősünknek mutánsokkal, sugárfertőzöttekkel és a régi társadalmi normák őreivel kell megküzdenie, hogy családja életét és elméjét békében tudhassa.